Amit látsz és a valóság

Sziasztok!

Mióta az eszemet tudom, mindig is maximalista voltam. Mindig igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból és még ha fáradt is voltam, jó képet vágni hozzá. Így aztán sokak szemét szúrta az én "tökéletes életem". Ott voltam tizenhét tizennyolc évesen a legjobb tanulók között, sok baráttal és egy hobbival, aminek köszönhetően sokat utaztam és nagyon jól szórakoztam.

De mi volt a valóság? Ahhoz, hogy ilyen jól tanuljak bizony sokszor a zenekari próbák szünetében  pótoltam a tanulást, miután az életem felét a zeneiskolában töltöttem. Imádtam zenélni, és még ma is ezt tenném ha lehetne, de rengeteg időmet lefoglalta, gyakorlatilag nekem a hétköznapjaim abból álltak, hogy hazafutottam a suliból, majd ledobtam a cuccaimat, ha volt időm, ettem egy keveset, majd siettem a zeneiskolába és sokszor késő estig ott voltam, vagy volt időm hazamenni, kicsit tanulni, majd a maradék tanulnivalóval siettem vissza a próbára. A barátok nagy része pedig inkább csak ismerős. volt. 

Az emberek gyakorta hisznek annak, ami nem vagyok. Törekszem, hogy mindig a legjobb legyek, de őszintén szólva időnként nagyon fárasztó. Azóta felnőve már tudom, hogy míg az iskolában úgy beszéltek a hátam mögött, hogy azt sokszor nem hallottam, felnőttként inkább úgy, hogy biztosan halljam.

Ahogy munkába indulok és amit érzek

Amúgy is abban a szektorban dolgozom, ahol mindig mosolyogni kell, ahol nem lehetsz soha fáradt, ahol soha nem lehet semmi bajod, de erre még rátesz egy lapáttal, hogy a maximalizmusomnak köszönhetően nem állok meg egy helyben, mindig törekszem felfelé. Lassan haladok a lépcsőn, de ma már elértem azt, hogy nyugodtan büszke lehessek magamra. Mégis mindenki azt látja csak, hogy ez a lány nem csinált semmit mégis főnököt csináltak belőle. Egyszer szó szerint megkaptam, hogy én nem csinálok semmit csak állok ott és dirigálok. Ezt persze nem nekem mondta, mert ahhoz nem volt elég bátor, de konkrétan a kolléganőm olyan hangosan ordibálta, hogy nehéz lett volna nem meghallani. Persze mikor rákérdeztem, hogy esetleg velem van-e baj, akkor kamuzott egy nagyot.

De mi is volt az a semmi amit csináltam. Ha reggel én kezdek, van durván két órám rá, hogy kinyissam a kasszákat, amiket ellenőrizni kell, majd mindent ellenőrizni, elhárítani az esetleges hibákat, mindent feltölteni az ember áradat előtt. Majd összekapni az addigra teljesen elkanászodott csapatot. Miután aki általában hétköznap reggel van, egészen más a van, nekem elég nehézkesen megy a dolog, mert akármit mondok, az vagy félig készül el, vagy jön a panasz áradat, hogy miért vagyok ilyen diktátor. Őszintén nem szoktam sokat kérni, csak, hogy amíg más dolgom van, addig szolgálják már ki a vendégeket, utána meg valaki időnként nézze már meg, hogy van-e még hova leülni és mosson már el egy pár poharat, hogy utána is legyen mibe felszolgálni. De valamiért azt hiszik, hogy a poharak maguktól elvándorolnak a mosogatóba, elmossák magukat és vissza is jönnek hozzánk vagy azt, hogy gyakorlatilag ez is a műszak vezető dolga. Ha megkérem őket, hogy takarítsanak, elmosnak egy-két poharat és ha meglátnak egy vendéget, hárman futnak, hogy kiszolgálják. Aztán míg egy kiszolgál, a másik kettő mintha kiürült volna az agya, elvakarózik a pult mögött nem törődve vele, hogy halmokban áll a mosatlan. De hogy mindenért én legyek a felelős, napközben háromszor feltöltsek, figyeljek a vendégek panaszaira, fussak, ha valamit elszúrnak, telefonálgassak feleslegesen, ha nem jönnek munkába és még takarítani is mindig én takarítsak, az már sok. Nem arról van szó. megcsinálom. De hogy senkinek eszébe nem jut odajönni, hogy, akkor mosogatok én talán te is csináld már a könnyebb részét azt már nem. 

És mindebből mi látszik? Ha kemény vagyok, akkor szar főnök vagyok, ha meg inkább megcsinálom a dolgokat magam, akkor a főnököm cseszeget. Szóval, ha a képek alapján amit látsz, az életem tökéletes, akkor gondolj az éjszakákra, amiket forgolódva töltöttem álmatlanul, vagy arra, mikor éppen a "NAGY SEMMIT" csinálom. 

Mind törekszünk a legjobbat kihozni magunkból és a legszebb oldalunkat mutatni. De amit látsz, az sokszor nem a valóság.

Ti mit gondoltok erről?

További szép napot!

Tengerparti parti körmök

Sziasztok!

Mikor eldöntöttük, hogy ha már mindketten egyszerre vagyunk szabadnapon, elmegyünk a tengerre, tudtam, hogy ez az a téma, ami megéri körmökön is feldolgozni. A kidolgozás viszont már nem ment olyan könnyen. 

Először egy kék manit akartam, tekintve, hogy kék fürdőruhám van, de a nyári kánikula magától értetődően magával vonzotta a narancsos, korallos színt arannyal párosítva. Ez a L'oreal Cherry macaron árnyalat már amúgy is régi nagy kedvencem, de ez a kombó abszolút a nyár számomra. Innen már csak a kis virágminta hiányzott. Ez leginkább az ihlettelenségemnek köszönhető, hiszen egyáltalán nem illik a témához.

De végül is ez lett belőle:

Nektek mi a kedvenc nyári színetek?

További szép napot!

Pasztel nyári körmök

Sziasztok!

Megint elrobogott az idő mellettem, de azért még nem tűntem el teljesen. Mivel éjszakás műszak után általában semmihez nincs kedvem, elég nagy eredménynek fogom fel, hogy mégis megpróbáltam ma valamit és kilakkoztam a körmeimet. 

Az igazság az, hogy itt iszonyat a meleg, így vágyom egy kis strandolásra, de szokásosan, mire mindkettőnknek ideje lesz, majd az idő változik meg. Így ki kellett találnom valamit, ami erre emlékeztet. Eleinte ezt egy sellős mintának gondoltam ki, de végül még a selyempor sem segített rajta, egy kissé kusza vonal halmaz lett, ami inkább a nyáron annyira hájpolt mintára emlékeztet.

Ti mit gondoltok?

További szép napot!

Az én hajszínzsős sztorim - L'oreal colorista washout teszt

Sziasztok!

Természetes barna hajúként Sosem volt könnyű.  Már tiniként elgonolkodtam a hajfestésen de valahgy mindig lebeszéltem magam. Nem akartam tönkretenni az eredeti barna hajamat, hiszen bármennyire is unalmas, nagyon jól passzolt hozzám. Emlékszem, egyszer anyukám szilveszterre vett hajszínező sprayt. Alig vártam, hogy lila tincseket varázsoljon nekem, de a festék egyszerűen nem fogta meg a hajam. Dühös voltam. Azt hiszem, akkor mondtam le róla, hogy szőkítés nélkül nekem szines hajam legyen.

Ezzel az emlékkel le is zárhattam volna a dolgot, de az utolsó gimis napjaimon mégis meg akartam mutatni, hogy ki is az a lány, aki ott bujkált évelkig bennem, így megkíséreltem újra a spray formátumú hajfestést. Sikerrel. Emlékszem, teljesen be voltam zsongva, hiszen bár nem kaptam kék vagy rózsaszín festéket, amit eredetileg akartam, de a zöld tincseimmel is nagyon boldog voltam. Ez valami más volt. Már nem éreztem unalmasnak a hajszínemet.

Persze ez egyetlen hajmosésig tartott és úgy összeragaszotta a tincseimet, hogy alig vártam, hogy kimoshassam.

Aztán megbékéltem a hajammal, ahogy felnőttem, már tudtam, hogy eszem ágában sincs tönkretenni a hajamat, inkább akkor maradok barna. Egészen addig, amíg meg nem ismertem a L'oreal colorista washout nevű hajszínezőjét. A L'oreal ezuttal gondolt a sötétebb hajú lányokra is, így amikor a polcokon megláttam, nem sokat gondolkodtam, hogy belevágok.

Már a színválasztás sem volt egyszerű, mert valamiért nagyon a türkíz felé húzott a szívem, de végül a burgundira esett a választásom.

Természetesen otthon azonnal nekiláttam a műveletnek, miután háromszor utánanéztem, hogy pontosan hogyan is kell ezt csinálni. Anyukám haját rendes hajfestékkel sokszor készítettem el, de így is nagyon izgatott voltam, hogy mindent jól csináljak.

Elsőnek így is sikerült elrontanom, hiszen azt írták, hogy addig kell vízzel öblíteni, míg valamennyi szín is jön ki. Hát ez nem nagyon sikerült. Sokáig jött a szín és egyszerűen úgy tűnt, hogy nem akar kimosódni, így átmostam egy adag samponnal.

A végeredmény egy nagyon lágy, alig látszódó lilás szín lett, ami igazán csak akkor volt látható, ha úgy esett rá fény. Na, ez kevés volt. Másodszorra már mindent úgy csináltam, ahogy kellett és akkor már elégedett voltam.

Nem lett olyan vibráló intenzív színe, de ez a dobozon is olvasható. Szőkítés nélkül ez a legtöbb, amit én ki tudtam hozni ebből a színből. Minden esetre már ez is nagyon belelkesített, így tuti, hogy még pár színt ki fogok próbálni. 

De hogy mondjak magáról a termékről is valamit. Hét font körül volt egy doboz festék, tehát körülbelül 4000 forint, ami nekem teljesen megérte, hiszen, teljességgel tartja, amit ígért. A két hetet nekem simán kibírta, Éppen ma festettem újra, a tizenhetedik napon. A reggeli hajmosás után már csak nagyon halványan észelelhető volt, de előtte még a megfelelő fényviszonyban láttam. Nem festettem be az egész hajam, csak az alsó réteget, valamint egy két tincset fent, így egy tubust három alkalommal használtam fel, amire azt kell mondjam, elég gazdaságos. Engem mindenképpen meggyőzött.

Ti próbáltátok már? Hogy viszonyultok a színes hajakhoz?

További szép napot!

Ivett